Enyhén másnapos érkezés Tofo-ra, majd véletlen találkozás azokkal a holland bringásokkal, akikkel Nairobiban múlattam az időt első afrikai napjaimban. Búvárközpont látogatás, majd egy váratlan döntés után,fáradtan irány a fullmoon-party. Sörök, helyi tömény-happy hour, majd helyi tömény redbull hour, tánc, tánc... Ilyesmi.

A Dreheres-kocsival hamarosan megérkeztem a városkába, kis utcák, rendezett épületek, mosolygó helybéliek. Nem mondom, már-már meglepően vidám hangulatú volt minden, mintha nem is Afrikában lennék, s mindezt úgy, hogy sikerült mindennek 100%-ig afrikainak maradnia.

Ott tartottam a történetemben, hogy éppen elkezdtem volna szállást keresni az éjszakára egy unalmas buszút után, amikor... amikor meghallottam, amint egy helybélinek tűnő férfi arról beszélt valakivel, hogy Maputo, a főváros felé tart. Gondoltam, hogy veszíteni nem veszíthetek semmit, ha megkérdezem, mégis hogyan gondol még aznap elindulni, mikor buszok csak hajnalban indulnak.

Hajnalban érkeztem meg ismét Dar Es Salaamba, és bár nincsen komolyabb problémám a várossal, minél hamarabb szerettem volna elhúzni onnan a csíkot, délnek, Mozambik felé.

Zanzibár második rész

Korai ébredés, gyömbéres fánk, reggelire, majd séta a hotelig, ahonnan a kaland indult.

Zanzibári tartózkodásom tulajdonképpen tökéletesen alakult, sőt, sokkal jobban, mint azt remélni mertem volna. Valahogy úgy képzeltem, hogy Zanzibár túl turistás lesz, így nem számítottam semmi kiemelkedőre.

A hajóút Dar Es Salaamig nagyjából eseménytelenül telt, leszámítva talán azt, amikor éjfélkor azzal keltettek fel, hogy a kapitány vár a hídon, és hogy valami hajó van mellettünk… Rögtön észre is vettem a fényeket, amik nagyon közel voltak hozzánk. Lévén a nyílt óceánon voltunk, nem voltak túl jó érzéseim a dologgal kapcsolatban.

A határőrök és egyéb kikötői irodisták kipihent arccal érkeztek meg nyolc után, s végül rövid huzavona után kiköthettünk, s végre elhagyhattuk a roncsra emlékeztető, de hősiesen kitartó hajónkat.

 Következzen egy kis tematikus anyag Madagaszkárról:

Az élet Madagaszkáron is egy véget nem érő harc mindenkinek. Csakhogy ez a harc itt-ott azért különbözik ám egymástól. Nézzünk hát néhány jellegzetes példát:

Köszönhetően az Explorer szerkesztőségének mostantól itt is olvasható lesz a blogom, ami afrikai, s jövőre talán ázsiai kalandjaimat, lököttségeimet mutatja be, remélhetőleg az olvasók megelégedésére.