Egy elképesztő város elképesztő bulija a Recifei karnevál. Persze mondják sokan, hogy a Riói az igazi. Nem! Egyáltalán nem. Míg Rióban egy egyre inkább erotika kiállításra emlékeztető felvonulás zajlik, addig Recife megmaradt az alapkoncepciónál: világméretű buli. Amíg a szem ellát, hömpölygő emberáradat. Mindenki zenél, aki nem az meg táncol. Van akin látszik a tánc, van aki csak magáról megfeledkezve szinte extázisban vonaglik. Hatalmas a hőség, mindenkiről patakzik az izzadság.

A dobokat püfölő csapatok folyamatosan hívtak minket, álljunk közéjük és táncoljunk mi is velük. Á, mi nem, mi csak nézelődünk… legalábbis ezt a kifogást gurítottuk magunk előtt. Egy ideig. Csak egy ideig. Aztán nem bírtuk tovább, és először csak a kezünkkel vertük az ütemet, aztán a lábunk is rugózott a körülöttünk állókkal, majd végül beszippantva minket a tömeg - teljesen egyé válva azzal - meghallottuk a bennünk lappangó dobok ütemét, és már mindenünk a szinte fülsüketítő dobok ritmusára járt. Elképesztő buli volt. Elgázolt minket a Recifei karnevál.

Szinte minden helyi ételt, italt megkóstoltunk, már a helyi soklábúak sem zavarták az élvezetet. Az egyik kedvenc kaja a hurkapálcikára felszúrt grillezett mozarella volt. A kókuszlét magából a frissen szedett kókuszból ittuk. Ja, hogy a karnevál megélése teljes legyen, a végére ki is zsebeltek minket.

Viktor

Fotók: Schweitzer Szabolcs

További képek az ALCEDO weblapon >>