A bivalyok az ártéren dolgoznak

Bivalyokat alkalmaz a WWF Magyarország egy különleges feladat ellátására: enniük kell, hogy visszaszorítsák a Tiszatarján árterében agresszívan terjeszkedő növényeket.

Ha alaposan megvizsgáljuk Magyarország térképét, Tiszaújvárostól nem messze találunk egy aprócska települést: Tiszatarjánt.  A Tisza jobb partján, a Borsodi mezőségben fekvő község a történelem során túlélte a törököket, követte a vallási változásokat, és még a nyelvújítás harcába is bekapcsolódott. A XIX. században virágzott itt az élet, országos szintű vásárokat tartottak. Mezőcsát és a mai Tiszaújváros lakói szívesen vették a tarjáni portékákat, a zöldségeket, gyümölcsöket, kosarat, cirokseprűt, zsákokat.

A megélhetést elsősorban a Tisza ártere biztosította a tarjáni családoknak. Az ártéri ligeterdőt kiirtották, és gyümölcsöst telepítettek, ezek később szántókként, legelőkként funkcionáltak. Minden szántóföldi területhez tartozott egy erdőterület is, aminek karbantartásával biztosított volt egy család tűzifa- és építőanyag-szükséglete. Tiszatarjánban elég jelentős volt az állatállomány: a mintegy 1000 szarvasmarha általában a határ legelőin legelt.

A téeszesítés idején azonban a természet és a tarjániak között kialakult és fenntartott jó viszony megbomlott. A közös erdő senki erdeje – a tervszerű erdőgazdálkodás valahogy elmaradt. Amikor viszont a rendeletek értelmében már szakember vezette az erdőgazdálkodást, idegenhonos fajokat ültettek, amelyek a honos fákat kezdték kiszorítani a területről. Az állattartás gyakorlatilag teljesen megszűnt, és mivel nem volt állat, ami a területet legelje, az agresszívan terjeszkedő, idegenhonos özönnövények (például a gyalogakác) kezdtek teret hódítani. A korábbi ártér képe teljesen átalakult, mind a gazdaság, mind az élőhelyek számára használhatatlanná vált.

Tiszatarjánnak azonban szüksége van a területre a továbbéléshez, így a helyiek keresni kezdték a megoldást, hogyan lehet feléleszteni a Tiszát és árterét.

A WWF természetvédelmi szervezet az OEMN (One Europe More Nature – Egy Európa Több Természet) projekten belül egy együttműködésen alapuló megoldást dolgozott ki, három főszereplővel, és egy vendégművész-csoporttal. A WWF megszervezte, hogy ha a helyiek kivágják a gyalogakácot, a közeli erőmű felvásárolja azt biomassza-alapanyagnak. Eddig tiszta sor, mindenki jól jár, a gazdának tisztul a földje, a felesleges növényért pénzt kap, az erőmű pedig biztos beszállítókat tudhat magáénak. Hogy a WWF képviseletében a természet is jól járjon, és ne alakuljanak ki gyalogakác-ültetvények, a szervezet kidolgozott egy olyan tanúsítványt, amelyet az erőmű minden gyalogakác-vásárlásnál ellenőriz. Ez tartalmazza, hogy a megtisztított föld egy részén kizárólag hazai fafajokból álló energiaültetvényt hoznak létre, a terület másik része pedig visszakerül a természethez, vagyis az élőhelyek magukra találhatnak, újjáéledhetnek.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. augusztusi számában olvashatja!