Egy Hennessy-t, legyen szíves!

A pohárban aranyszínű ital rója lassú köreit, ahogy felveszem az asztalról. Mozgásával szinte figyelmeztet arra: élvezzem ki minden cseppjét. A másodpercek percekké, a percek órákká válnak egy jó pohár konyak mellett. Évszázadok tapasztalata biztosítja a szerencsés műélvező számára a felejthetetlen ízeket és illatokat…

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Gebranntwein, illetve egy brandewijn, vagy inkább egy brandy. Ugyanarról az italról beszélek, csak éppen labancul, hollandusul vagy ángélusul: az égetett borról, mely az általunk ismert és kedvelt nedűből lepárlással készül. Természetesen itt is számít, hogy ki, hol és miből állítja elő a brandyt. Lehet almából is – akkor calvadosnak hívjuk; lehet borból Pay de Gascogne-ban – akkor armagnac a megszólítás; de készítenek brandyt a spanyolok, a németek és az olaszok is, az amerikaiakról nem is beszélve.

Szép, hosszú felsorolás, valahogy mégis hiányos. Kihagytunk egy Bordeaux-tól északra eső, szomszédjához hasonló hírnévnek örvendő francia régiót, amely egy bizonyos Cognac nevű városkáról kapta a nevét. Biztos vagyok benne, mindenkinek egyből beugrott valamilyen barnás, torok-melengető folyadék, amelyet egy franciás névre hallgató üvegből löttyintettek poharukba. Azonban az igazi konyak, elnézést, cognac (!) név csak azokat a brandyket illeti meg, amelyek Franciaországnak a fent említett szegletéből származnak.

Az ital születésére több különböző magyarázat forog közszájon, igazságtartalma valószínűleg mindegyiknek van. Az első verzió szerint holland kereskedők próbálták kijátszani a vámszabályokat a XVII. században, kiforralással csökkentve a bor mennyiségét, mely később vízzel hígítva jobban ízlett nekik, mint az eredeti. Mások szerint a király által kivetett szigorú adótörvények terelték át az ittenieket a bortermelésről a párlatkészítésre, lévén a párlat akkoriban adómentes volt. Egy harmadik verzió még a százéves háború idejére teszi a borpárlat készítés hagyományának kialakulását: a kereskedők így tervezték átvészelni az ínséges időket, hátha eláll a bor, míg ismét lesz rá kereslet. Végül igazuk lett!

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. júliusi számában olvashatják!