A feketeleves története

A századfordulón sok költőnket és írónkat szenvedélyes kapcsolat fűzött a kávéhoz és kávéházakhoz. A „feketelevest” ma sem kizárólag az éberségünk és koncentrációnk javításának érdekében fogyasztjuk, hiszen a kávénak ma is kultúrája van, csak meg kell adni a módját. De meddig is nyúlik vissza ez a társasági életet is oly gyakran befolyásoló szokásunk?

Eredetére nézve sok legendát ismerünk, a magát leginkább tartó történet a XIV. századra teszi a kávé felfedezését. E szerint egy jemeni vagy etióp pásztor észrevette, hogy ha a kecskéi egy bokor piros bogyós termését legelik, akkor sokkal élénkebbek a nap folyamán, mint egyébként. A bogyókat elvitte a közeli kolostor szerzeteseinek, akik forró főzetet készítettek a bogyókból, s ezzel tartották ébren magukat az éjszakai imádkozások ideje alatt. Ennek a történetnek ellentmondani látszik, hogy Avicenna arab tudós már 1000 körül említi a kávét és ajánlja bizonyos betegségek kezelésére.

Akárhogyan is, annyi bizonyos, hogy az arab világban már a XV. századtól nagy népszerűségre tett szert a kávéfogyasztás. Arra vonatkozólag azonban nincsenek fennmaradt adatok, hogy kik fedezték fel először a pörkölési, darálási és főzési eljárást. A XVI-XVII. században kávéházak tucatjai nyíltak a Közel-Keleten, az 1600-as években Kairóban több mint ezer helyen főztek feketét. Volt olyan hely, ahol a kávé levelét teának főzték meg, de a nyers kávészemeket is elfogyasztották cukorral és mézzel ízesítve, sőt az indiai kávét a sakálok ürülékéből előkerülő kávészemekből főzték. A kávéházak divatba jöttével az igazhitűek kezdtek elmaradozni a mecsetekből, ezért juristák azt állították, hogy a kávé valójában szén, ezért a Korán szerint tiltott a fogyasztása.

Európában is sok vita előzte meg széles körben való elterjedését. A szerzetesek sokáig elmélkedtek azon, hogy az egyház engedélyezze-e fogyasztását, miközben ők is előszeretettel fogyasztották a főzetet, hogy éberségüket megőrizzék. Az angol uralkodó, IV. György rendeletében be is tiltotta a kávézást, miután a XVII. századi a London asszonyai petíciót fogalmaztak, amelyben kérték, hogy az uralkodó zárassa be a kávéházakat, mert férjeik hosszú órákat időztek egy-egy fekete mellett. Ekkortájt Shakespeare is megemlíti a kávét „Ahogy tetszik” című művében „hot and rebbelious liquor”-nek (forró és lázító italnak) nevezve.

Olasz földre 1624-ben érkezett az első kávészállítmány. Az első európai kávéház Velencében nyitotta meg kapuit La Bottega del Caffé néven. A francia udvarba Erzsébet angol királynő közbenjárásával érkezett meg az első kávészállítmány, a franciák viszont nem ismerték a készítési módot, és puhára próbálták főzni, sikertelenül.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. novemberi számában olvashatja!