A hatodik óceán meghódítása

Az emberiség talán legnagyobb vállalkozása indult el akkor, amikor gépeivel először emelkedett el a Föld felszínéről. Ami annak idején egy egyszerű ugrással indult, ma a XXI. századi űrkutatás elképesztő újításaiban folytatódik. A repülés ma már minden ember életében jelen van, az ember merészsége, kitartása és zsenialitása egy hatalmas ajándékot adott nekünk: a szárnyas monstrumok segítségével a világ ma már könnyebben megismerhető. Sőt, még az is, ami a kék ég mögött hatalmasodik…

Az emberiség fejlődése során viszonylag korán felfedezte magának a földi és a vízi közlekedés eszközeit. Ám a „hatodik óceánnak” is nevezett légtér meghódítása ígérkezett a legnagyobb – és persze a legizgalmasabb – kihívásnak. Számos monda, történet és képzőművészeti alkotás állít emléket a legkülönfélébb próbálkozásoknak. A legrégebbi valószínűleg az a több mint négyezer éves történet, amely Kínából származik: a legenda szerint a nagyhírű kínai császár, Shun (i.e. 2258-2208) volt az első ember, aki egy sárkányhoz hasonlatos szerkezettel repülni tudott. Még gyermekként először alkalmazta a szabadesés elvét: egy két darabból álló, esernyőre emlékeztető szerkezettel sikeresen ért földet egy égő toronyból, amit az apja gyújtatott rá.

Az európai irodalom legismertebb mondája a görög Daidalosz és Ikarosz története, a repülés históriájának klasszikus meséje. Daidalosz szobrász és építész volt az i.e. VII. században, aki a monumentális, nagyméretű szobrok megteremtőjeként vált ismertté. Mínosz király megbízásából építette meg a híres Labirintust, ahol a Pasziphaé királynő bűnös szenvedélyéből született, félig ember, félig bika alakú Minótaurosz elrejtőzhetett. A király azonban nem engedte el az építőmestert Kréta szigetéről, nehogy a palota titka kiderüljön. Ezért Ikarosz nevű fiával viaszból és tollakból szárnyakat készítettek, hogy azokon repülve elmenekülhessenek a szigetről. Ovidius, a római aranykor költője így írta le az építés folyamatát: „mert kezdve a legrövidebben, egymáshoz sorban mind hosszabb tollakat illeszt, mintha ezek lejtőn nőnének. A pásztorsípon hajdan a nádszálak növekedve ekként sorakoztak, majd közepét szállal köti össze, viasszal az alját, s meghajlítja kicsit, mikor elkészült, hogy olyan lesz, mint a valódi madárszárny.” A monda szerint Daidalosz el is jutott Szicíliába, ám fia, apja óvó intelmei ellenére közel repült a Naphoz, és a melegtől a szárnyait összetartó viasz elolvadt, azok széthullottak, így a meggondolatlan ifjú a tengerbe zuhant, és az európai repülés krónikájába a legelső áldozatként vonult be.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. októberi számában olvashatják!