Kalózok, gengszterek, csatornapatkányok

Felejtsük el az arany fülkarikát, a falábat, a félszemet fedő fekete kendőt, hagyjuk a kalózromantikát a hollywoodi filmekre. A modern tengeri kalózok gengszterek, a vizek útonállói, támadásaik brutálisak, gyorsak és olykor véresek. A három árbocos vitorlás, az elől töltős ágyú, a kard a múlté. A jelené a jetcsónak, az AK 47 automata kézifegyver, a vállról indítható rakéta, a radar, az infravörös látcső, a hőérzékelő képernyő.

2008. április 5-én a francia Le Ponant nevű luxus jachtot kalózok térítették el, miközben a Seychelles-szigetekről a Földközi tenger felé vitorlázott, utasok nélkül. A 91 méter hosszú, négyfedélzetes, háromárbocos hajót az Ádeni-öbölben megtámadta 12 szomáliai fegyveres és túszul ejtették a 30 főnyi legénységet. A rablók a szomáliai Garaad település közelében helyezték horgonyra zsákmányukat. Két millió eurót követeltek a hajótulajdonosoktól a személyzet szabadságáért.

A válasz? Sarkozy francia elnök két hadihajót, négy helikoptert és ötven kommandót küldött át Djiboutiból Garaad körzetébe, a mentést vezető admirálist úgy ejtőernyőztették be a helyszínre. A légiósok április 11-én kiszabadították a túszokat,

elfogtak három banditát – szomáliai források szerint lelőttek további hatot, ám ezt a franciák tagadják. A Le Ponant vegyes nemzetiségű legénysége a lelki traumától eltekintve, ezúttal ép bőrrel úszta meg az eltérítést. Nem úgy mások. Az utóbbi tíz évben 3200 tengerészt és utast ejtettek foglyul tengeri kalózok, ezek közül 160-at megöltek, 500-at súlyosan megsebesítettek. Az incidensek száma világszerte emelkedik, 2007-ben például 14 százalékkal: az év első kilenc hónapjában 198 támadást jelentettek, szemben az előző évi 174-el, azonos időszakban. Ebből 31 történt Szomália partjai körül! S ezek csupán a bejelentett tényleges esetek!

A nagyobb hajózási társaságok úgy vélik, ha emberéletben nem esett kár, akkor részükről gazdaságosabb, ha „házilag” dolgozzák fel a történteket. Ugyanis egy hajó, melynek napi állási költsége 50 ezer és 200 ezer amerikai dollár között mozog, csak ráfizethet a „hivatalos” nyomozásra egy harmadik világbeli állam lassú és kiismerhetetlenül szövevényes bürokráciájában, több hetes kikötői vesztegzár esetén. Másfelől ott van a reputáció kérdése. A világkereskedelem gazdasági tengerén egy hajózási vállalat csakis úgy maradhat a felszínen, ha hírnevén, vagyis a megbízhatóságán nem esik csorba.

Technika
A Kuala Lumpurban működő nemzetközi Kalóz Bejelentő Központ (Pirate Reporting Centre/PRC) szerint az évi támadások tényleges száma 500 körül mozog. Erősíti ezt az állítást a szervezet legfrissebb közleménye, mely a 2008. április 15-21. közötti, tehát alig egy hét alatt beérkezett beszámolókat dolgozza fel. A nyolc fegyveres támadás közül öt az Adeni-öbölben, a többi a Fülöp szigetek fővárosánál, a Manila-öbölben, Nigéria főkikötője, Lagos előtt, valamint az indonéziai Tanjung Priok közelében történt.

A megközelítések módszere mindegyik esetben hasonló. Kettőtől ötig terjedő számú, könnyű építésű, vagy felfújható gyorsmotorcsónak veszi körül a hajót s az orrukban felállított géppuskából leadott sorozatokkal lassításra, leállásra kényszerítik azt. Ha sikeres a támadás, az egyik csónak a kereskedelmi hajó oldalához húz, valaki dobóhorgonyt hajít a fedélzetre, melynek segítségével kötéllétrát húznak fel. Kézifegyverekkel összeterelik a legénységet, a zömét megkötözik és egy raktárba zárják, míg néhány tisztet és a kapitányt túszul ejtve végigrabolják a kabinokat, a hajóirodát s visznek minden mozdítható értéket, beleértve a hajó páncélszekrényét is. Amennyiben a rakomány értékes (elektronika, járművek, alkatrészek, élelem, speciális ásványok stb.) és van rájuk „vevő” a bandák szervezetén belül, a legénységet csónakba rakják, a tiszteket vagy együttműködésre kényszeríti, vagy elzárják őket „későbbi használatra”, – és elviszik az egész hajót. A hajótulajdonosok utasítása a kapitányhoz két pontból áll. Először is mindent tegyél meg annak érdekében, hogy a speciális technika segítségével és hajómanőverekkel elmenekülj a kalózok elől. Ha mégis a fedélzetre jutnak, hasonlóan az utasszállító repülőgépekhez, ne tanúsíts ellenállást, mivel annak legkisebb jelére a kalózok késelnek vagy lőnek.

Süllyesztő
A hírek többnyire a nagyobb méretű kereskedelmi-, vagy a turizmusban részvevő hajók elleni kalóztámadásokról szólnak. De mi történik azokkal a kisebb halászhajókkal és világot járó magán vitorlásokkal, melyek gyanús körülmények között, nyomtalanul tűnnek el tucatjával – olykor százával – évente, a teljes legénységgel együtt? Egy részükért a szűk hajóutakon horgonyzó helyeken éjszaka működő „csatornapatkányok”, vagyis a helyi megélhetési bűnözők felelősek. Jellemzően csendben közelítik meg a gyanútlan vízi járművet, vitorlázva, evezve vagy úszva, hangtalanul, késsel „dolgoznak”, az elszabadított jachtot átviszik egy közelben vesztegelő motoros hajóhoz, kibelezik, majd elsüllyesztik. Tipikus helyszínek a Karib-tenger szigetvilága, Brazília partvidéke, a Vörös-tenger déli része.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. júniusi számában olvashatják!