Költészet mediterrán módra

Nem véletlen, hogy Poesiának nevezték el az MSC társaság egyik luxushajóját. Hiszen mi lehet annál költőibb, mint szőlőt majszolva a balkonon megcsodálni Velence romantikus hangulatát. Ahhoz azonban, hogy a tizenkettedik utasdeckről kitekintve leírhassuk a Szent Márk teret, valóban költőnek kell születnünk. Ezért inkább félreteszem a naplót és a ceruzát, és gyermeki áhítattal csodálom ezt a mesebeli világot.

Utazásunk első állomása a Dél-Olaszországban fekvő Bari, amely az egyik legjelentősebb olasz kikötő. A történelmi óváros barii sasként is ismert, mivel egy kis félszigeten helyezkedik el, ami sasfejre emlékeztet. Bariban partra szállva először a trapéz alakú Normann-Stauffen várral ismerkedünk meg. A történelmi látnivalókkal párhuzamosan érdemes egy kis időt szánni Bari nyüzsgő életére is. Ilyen szempontból tökéletes az időzítésünk, hisz vasárnap reggel érkezünk meg ebbe a hangulatos óvárosba. A kis keskeny utcákon sétálva szó szerint belekukkanthatunk az ottani emberek hétvégi szokásaiba, mivel az életük tulajdonképpen a házon kívül zajlik. A legtöbb konyhaajtó az utcára nyílik, a háziasszonyok kirakják kis dolgozóasztalukat a tésztagyúráshoz, így rövid ízelítőt kapunk a tésztakészítés módjáról. Mindenütt frissen kiteregetett ruhák illatát érezzük, miközben vidám gyerekek rohangálnak körülöttünk. A központi tereken divatosan öltözött fiatalok a robogójukra támaszkodva társalognak. A férfiak sem titkolják vasárnapi tevékenységüket: hangos viták keretében kártyáznak. Hogy teljes legyen az olasz hangulat, természetesen Eros Ramazotti legújabb slágere sem hiányzik.

Hosszú sétánk után kötelező eszpresszó-szünetet tartunk egy kis, hangulatos kávézóban, majd elindulunk a Szent Miklós bazilika felé, aminek érdekes magyar vonatkozása van. Nagy Lajos király 1350-ben elfoglalta a várost, és Szent Miklós koporsójánál köszönte meg az Adriai-tengeren való sikeres átkelést. A mai napig őriznek itt egy ereklyetartót, amit a magyar király adományozott a templomnak. 
A kötelező program után marad időnk betévedni egy-két zöldségeshez, ahol szép zöld olívabogyót veszünk. Élménydús sétánk a Piazza del Ferraresén ér véget, ahonnan egy utolsó pillantást vetünk Bari napos és bájos vasárnapi délutánjára.   

A béke kezdete
Utunk következő állomása a görögországi Katakolon, ahonnan elindulunk a 12 kilométerre található, az ókori olimpiai játékoknak otthont adó Olümpiába, mely ma Görögország egyik jelentős régészeti lelőhelye. Egy jelképes földdarab, ahol annak idején a játékok alatt szinte érezhetően megállt az idő, de ahonnan kiindult egy eszme is, melynek hatására a sportrendezvények ideje alatt megszűnt a vérengzés Hellász egész területén. A hagyomány szerint az olimpiai játékokat először i.e. 776-ban tartották meg, eredetükről számos verzió létezik. A szürke oszlopokat figyelve megpróbálom összerakni egy mítosz képét, mely szerint az istenek iránti tiszteletnek köszönhetően létrejött ez a békét árasztó, szent hely.
Elindulok a stadion felé, ahová valamikor 45 ezer néző fért be. Itt eszembe jut, hogy 2008 nyarán modern geofizikai eszközök segítségével a Német Régészeti Intézet kutatócsoportja rátalált egy 200 méteres lóversenypályára, ami Olimpia egyik legnagyobb sportpályája volt, és amit eddig csak írásos feljegyzésekből ismertünk. Ennek a helynek viszont nem annyira az istenek iránti tisztelet, de még csak nem is a küzdelem utáni győzelem lehetősége adja meg a főhangulatát. Valahol az épületek, szobrok és domborművek mögött ott bujkál az olimpiai fáklya szimbóluma, a béke üzenete.

A cikk folytatását a The Explorer Magazin 2009. áprilisi számában olvashatják!