Kulisszák mögött a Royal Shakespeare Company

Van egy városka a ködös Albion szívében, mely talán szóra sem lenne érdemes, ha több mint 400 évvel ezelőtt nem született volna itt valaki, kinek munkássága napjainkig meghatározó a világ színjátszásában. A város: Stratford-upon-Avon. Kitalálták, kiről beszélek? Igen, William Shakespeare-ről! Egy íróról, kinek élete legalább annyira ködös, mint a táj, melyen napvilágot látott. És bár fő műveit Londonban írta, szülőhelyének leszármazottai mégis méltónak találták a várost, hogy emlékének örök helyszínt biztosítsanak. Éppen ezért 1875-ben színházat alapítottak, melynek társulata 1961-ben kapta meg jelenlegi nevét: a Royal Shakespeare Company-t.

Közel két órát tartott a vonatút London Marylebone állomásáról Stratford-ba, melyet félálomszerű állapotban, hol a kezemben lévő Shakespeare drámákat lapozgatva, hol a szitáló ködtől kicsit misztikussá váló dimbes-dombos táj formáinak megfejtésével töltöttem. De most, midőn felhangzik a hangszóróból a várva várt „sztretförd öppn evn, dö laszt sztésön” mondat, örömmel térek vissza a valóságba. A peronra lépve az első dolog, ami meglep, hogy semmi meglepő dolog nem hívja fel magára a figyelmet. Sehol egy villódzó neon Shakespeare felirattal, vagy királydrámák vásárlására ösztönző könyvautomata. Igazi „Midsummer” – kisváros fíling. A pénztároshoz fordulok útbaigazításért, s ő könnyed mozdulattal jobbra, majd előre irányít és közli: esélyem sincs eltévedni. Bizonyára észreveszi a kétely ráncait homlokomon, így gyorsan kezembe nyom egy amolyan kicsi, a főbb látnivalókat hieroglifákkal jelző turistatérképet. Elsőre, stílusosan, Shakespeare szülőhelyének megtekintését veszem célba.

Elég gyorsan megtalálom a helyet, ahol anno napvilágot látott John, a jómódú kereskedő, és Mary, a kisbirtokos lánya, harmadik fiúgyermeke, William. A többi ugyebár már a történelem-könyvekben sorakozik, de érdekes végigmenni a korabelivel megegyező módon berendezett házon, hiszen mindenhol korhű jelmezbe öltözött előadók mutatják be az adott szobákban végzett tevékenységeket. A ház mögötti kis kertben színészek szórakoztatják a látogatókat néhány, Shakespeare darabjaiból kiemelt rövid jelenetsorral.

Az út porától megszabadulva a két sarokra lévő Shakespeare Intézetbe megyek. Érkezésem lendületével a backstage felé veszem az irányt. Bár már egy ideje otthonosan mozgok a kulisszák mögötti világban, most mégis furcsa érzés kerít hatalmába, szinte érzem: felkúszik a gerincemen és végül a tarkómban érzett bizsergésben teljesedik ki. Lehet, hogy a Hamletben megjelenő szellemek mégis léteznek? Szerencsére az ajtóban vár házigazdám, így hamar elterelődnek a gondolataim. Széles mosollyal invitál beljebb ebbe a misztikus világba.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2009. májusi számában olvashatják!