Libás vigasságok

Minden nemzetről sajátos véleményt alkotnak a szomszédságukban élő népek. A csehekről azt tartják, hogy szatirikusak és szeretik a sört. A lengyelek imádnak utazni, az osztrákoknál pedig minden helyzetet a katonás rend és a fegyelem ural. Mi magyarok – szomszédaink szerint – kesergő, „kenyérevő” nemzet vagyunk. Jómagam nem örülök ennek a jellemzésnek, s ha van is benne némi igazság, azért szeretnék egy példát mutatni arra, hogy igen is szorgos és vidám nemzet is tudunk lenni.

Noszvajon élek, egy barátságos kis faluban a Bükkhegység déli lábánál, Egertõl mindössze tíz kilométerre. A település sajátos mikroklímával rendelkezik: a szubalpin jellegû klíma a forró nyarakat hûsíti, a téli idõszakban pedig az átlagosnál több hóval védelmezi a tájat a mezõgazdák és a gyerekek

legnagyobb örömére. „Ez nem egy átlagos magyar falu!” – mondta cseh barátnõm akkor, amikor ideköltözve Londonból, angolul próbált boldogulni kis csemegeboltunkban, ahol az eladó váratlanul tökéletes angolsággal szolgálta ki. A falu közkedvelt mivoltát támasztja alá az a tény is, hogy évrõl-évre egyre nõ a lakosság lélekszáma. Sokan költöznek ide a falu egyedülállóan kristálytiszta levegõje, festõi panorámája, s Eger közelsége miatt. A falu öregje – aki egyébiránt, mint filozófus gyakran látogatja a kocsmát, és szívesen anekdotázik a falu életérõl – a következõképpen jellemezte a fejlõdést: „Gyerekek, ha ez így megy tovább, Noszvaj lesz a világ közepe!”

Az idegenforgalom rohamosan fejlõdik, sok új falusi vendégház várja a városok zûrzavarától menekülni vágyó, vidékkedvelõ turistákat. A faluban, hogy elõsegítsék a turizmus fejlõdését, gazdag turisztikai programtervet készítettek az illetékesek. Az egész éven átívelõ rendezvénysorozat húsvétkor kezdõdik, azután jön a majális, és a pünkösdi nyitott pincék napja, amikor is pohárral a kézben bebarangolhatjuk az ódon pincéket és megismerkedhetünk a Bükkaljai-borvidék híres boraival. A különbözõ zenés estek pedig egészen augusztus végéig várják a látogatókat a De La Motte kastély parkjában.

Az õszi programok sorozatát a kemencés napok nyitják szeptemberben, mivel erre felé nagy hagyományai vannak a kemencében készült ételeknek. Sõt! A falusiak szerint „akinek nincs legalább egy kemencéje, az jobb, ha egy szót sem szól.” A vidám mulatság alkalmával a falusi házaknál készülnek a kemencés étkek, bejelentkezve mindenki végigkóstolhatja a finomabbnál finomabb, különleges pecsenyéket, kalácsokat. Az estét egy utcabál zárja, ahol az idén Pély Barnabás zenekara volt a sztárvendég, nemcsak a tini lányok nagy örömére.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. januári számában olvashatja!