A magyar Top Gun

Mi történik, ha két barát - egy álmodozó hajógépész és egy egri borvidékről származó, kiábrándult bankár - üzleti kapcsolatba lép? Akár egy jó házasságban, ekvilibrium - vagyis egyensúly. A kalandos előéletű Voloscsuk András jelképezi a felhők alatt cikázó sárkányt, míg a madzag végét a józan pénzügyes, Gecse Tamás tartja a földön. Az eredmény? A Corvus sportrepülőgép. A világ talán legszexepilesebb, ultrakönnyű légi járműve. 

„Papa” oly finoman emeli fel a gépet a reptér füvéről, hogy elszalasztom a felszállás első pillanatait. Amikor lepillantok a buborékkupola mentén, megrökönyödve figyelem az apróra zsugorodott hangárokat magunk alatt. 

- Minden rendben? – tudakolja „Papa” hangja a fülhallgatóban.

- Persze, természetesen, Pali bácsi – válaszolok gyorsan, s hátrább fészkelem magamat a meglepően kényelmes utas ülésben. Megtehetem. Kovács Pál, „Papa”, az ország legismertebb berepülőpilótája kezeli a műszereket mellettem. Rám mosolyog.

- Nos, akkor lássuk, mit tehetünk azokért a fiatalokért odalent… - és éles ívben bedönti a Corvus Phantom-ot.

A plexi oldalán kirajzolódnak Ballószög vonalzóval rajzolt utcasorai. Egy rövid „iskolakör” után „Papa” célba veszi a leszállópálya közepére állított, tűzpiros Triumph sportkocsit. A „fiatalok”, a The Explorer fotósai stratégiailag elhelyezett, apró pontocskáknak látszanak a kabriolet körül. Térdeim között könnyedén előremozdul a duplikált botkormány, a Phantom lefelé fordítja az orrát, a motor magasabb hangfekvésre vált, s a propellerkörön keresztül célba vesszük a rohamosan növekvő vörös „maszatot”. Rácsapunk, áthúzunk fölötte, majd felvágunk az egekbe. A szemem csal, jó néhány G nyomását jósolja, de a testem józanabb – a visszaforduló mindössze akképp nehezedik rám, mint egy hétvégi U-kanyar az Aggteleki-karszt szerpentinjein. Ismétlünk, aztán újra ismétlünk. Készül a képanyag a magazin számára. Mindeközben egyetlen gondolat zakatol bennem – repülni jó! 

„A repülés adrenalin a vérben. Rekreáció. Újjászületés.” – hallom vissza András hangját.

S bár képtelenségnek látszik, kezdem egy kicsit „besenyeiesen” érezni magamat…

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2009. júliusi számában olvashatják!