Margat

„…Margatnak, amely éppen a pogányok közvetlen közelében helyezkedik el, örök fenntartására… királyságunk sójövedelmeiből száz márkát adtunk, amelyet mindig húsvét idején ezüst pénzben, ellenvetés nélkül ki kell fizetni…”
Részlet II. András Margat számára kiadott adományleveléből

Szíria tengerparti régiója kétségtelenül a civilizációnk egyik bölcsője. Innen származik az első ábécé, és a világ első nemzetközi kikötője is itt található. De ami még ennél is fontosabb, az nem más, mint az évezredeken keresztül játszott közvetítő szerep a különböző birodalmak és kultúrák között. Az antikvitásban a római birodalom része volt, Antiochia (ma Törökország), Palmira (Szíria), Baalbek (Libanon), Dzseras (Jordánia) és Jeruzsálem a térség legjelentősebb városai voltak. A római birodalom ideje után hosszú szünet következett a történetírásban, majd a keresztes háborúk kezdetével a XII-XIII. században a térség ismét fölkerült az európaiak térképeire. Az ekkor betelepülő európaiak a partvidéken létrehozták saját államaikat, amelyeket védővárakkal erősítettek meg. Ezek közül a legnagyobbik volt Margat, a johannita lovagrend legfontosabb erődítménye, amelyet a Szentföldre látogató II. András magyar király is felkeresett, majd ellátására jelentős évjáradékot rendelt itt kelt oklevelében.

A majd’ hat hektár alapterületű vár a tengerparti útvonal felett 400 méterre magasodó kihalt vulkáni kúpra épült, dupla falgyűrűjén belül a johanniták fellegvára mellett egykor komplett középkori város állt, lakóházakkal, templomokkal, kórházzal és püspöki palotával. Miközben légvonalban alig több mint néhány tucat kilométerre épült, fele ekkora, de szinte teljesen épen megmaradt Krak de Chevalier a világhírig vitte, addig a Margattal valahogy senki sem foglalkozott. „A várat mindeddig senki sem kutatta, és mint azt az első két évad meglepően gazdag építészeti és régészeti leletegyüttese bizonyította, már rövidebb feltáró munkák is nemzetközi jelentőségű eredményeket hozhatnak.” – áll a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió anyagában. „Jelentőségére és kiváló állagára tekintettel az erődítést Szíria a tengerparti régió fő turisztikai látványosságává és kulturális központjává fejleszti.” Ennek tudományos előkészítését végzi a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió, Major Balázs vezetésével.

Szíriai-Magyar Régészeti Misszió
Margat feltárásának koncessziójáért harcoltak az anyagiakkal bőven ellátott németek, franciák, spanyolok. Mi, magyarok labdába sem rúghattunk volna egy ilyen jelentős ásatásnál, de hála Major Balázs másfél évtizedes szíriai pályafutásának, sikerült megszerezni. 2006-ban az arabista-régész-történész e-mailt kapott a damaszkuszi egyetemről ismert egykori régészoktatójától, Abdulrazzak Muadz kulturális miniszterhelyettestől, aki a levélben felajánlotta Margat feltárását, példátlan módon nem többnemzetes misszióban, hanem egyedül Magyarországnak. Ehhez a legmegfelelőbb személyt és csapatot választotta ki, ugyanis Balázs már tucatnyi területen bizonyította felkészültségét. Az ezredfordulón a középkori keresztes településhálózattal kapcsolatos kutatásokat és terepmunkákat végzett a szíriai tengerparti régióban, az Orontész folyó barlangvárainál, vagy akár Tartus városának templomos termének feltárásával kapcsolatban. Közben föltárta a Krak de Chevalier középkori graffitijeit és terepbejárásokat végzett. 2005 óta pedig a Szíriai-Magyar Régészeti Missziót vezeti. A régész elsőre udvariasan elutasította a hatalmas megtiszteltetést, hiszen biztos anyagi háttér nélkül felelőtlenségnek érezte elvállalni a több éves munkát.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2008. novemberi számában olvashatják!