Merülés a maja alvilágba

A hatalmas, mind földrajzilag, mind kultúrájában rendkívül színes Mexikó délkeleti részén helyezkedik el a Yucatán-félsziget, mely elválasztja a Mexikói-öböl hűvösebb, sötétebb vizeit a langyos, türkizkék színű Karib-tengertől. A félsziget sokkal többet nyújt az ide látogatóknak, mint egyszerűen a fehér homokos tengerpartra épült, pazar üdülőhelyeket. Rendkívül gazdag növény- és állatvilággal rendelkezik, úton-útfélen belebotlunk a maja és egyéb letűnt indián kultúrák emlékeibe. De az igazi kuriózumok mélyen a föld felszíne alatt rejtőznek…

Egy péntek este Rogelio Mier barátom felhívott, hogy másnap menjünk merülni. Persze menjünk – válaszoltam, végül is minden hétvégén megyünk – meg hétköznap is, de az munka. De hova mennénk? A közeli helyeket már elég alaposan bejártuk, a nehezen megközelíthetőket pedig inkább télre hagytuk a hőség miatt. Rogelio csak annyit mondott: meglepetés lesz. Mivel én Cancúnból indultam, barátom pedig az onnan 120 kilométerre délre fekvő Tulúmból, a találkozót a 307-es főút mellett egy mindkettőnktől körülbelül félútra fekvő parkolóba beszéltük meg. Reggel ott álltam a parkolóban álmosan, éppen a második kávémat szürcsölgettem, amikor Rogelióék befutottak. Átraktuk a búvárfelszerelést kis autómból egy nagyobb terepjáróba, és bevettük magunkat a dzsungelbe. 15-20 perc zötykölődés után megálltunk a keskeny útféleség közepén. A körülbelül 38 fokos hőségben és a 100 százalék közeli páratartalomban magunkra rángattuk a vastag búvárruhákat, felvettük a fejenként közel 40 kilót nyomó felszerelésünket, és megindultunk Rogelio után. Valami ösvényfélét követett, de mivel ezt a természet már visszahódította, machetével kellett magunk előtt járhatóvá tenni. Nem mentünk többet néhány száz méternél, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Egy bokor mögül kibújva egy mindössze néhány méter magas kis maja templom maradványai kerültek a szemünk elé. Az épület mellett elhaladva felmerült bennem a logikus kérdés: miért pont ide építették? A válasz nem váratott sokáig magára. Néhány tíz méterrel később ösvényünk enyhén lejteni kezdett, majd hamarosan – pár kidőlt fa átmászása után – széles, alacsony barlangbejáratot láttunk meg.

A cikk folytatását az Explorer Magazin 2009. júliusi számában olvashatják!