Az óceánok elsavasodása okozta a kihalási hullámot?

Egy friss tanulmány szerint a világtenger elsavasodása egyike lehetett azoknak a tényezőknek, amelyek 250 millió évvel ezelőtt az élővilág nagy részének tömeges kihalásáért feleltek. Az elsavasodás olyan „gyanúsítottak” mellé sorakozott fel, mint az oxigénhiányos környezet, a szibériai trapp bazaltvulkán kitörése és a globális tengerszint csökkenése.

250 millió évvel ezelőtt, a perm időszak végén Földünk eddigi legradikálisabb tömeges kihalása következett be. Az állatcsaládok 60%-a, a tengeri fajok 95%-a pusztult ki. Sok rovar, kétéltű és tengeri csoport is megtizedelődött. A kutatók a kipusztulás feltételezett okai között rengeteg tényezőt felsorakoztattak már, például az oxigénhiányos környezetet, a globális tengerszint csökkenését, a hidrogén-szulfid nagy mennyiségű megjelenését a világtengerben vagy a vulkanikus aktivitást – mindezek mellé, úgy tűnik, most az óceánok elsavasodása is felsorakozhat. Egy nemrég készített számítógépes szimuláció eredményei alapján ugyanis a magas savtartalmú vizekben az ekkora mértékű kihalási hullám megvalósulhatott.

„Ez egy újabb lehetséges jelenség, amely a tömeges kihalás felé sodorhatta az élőlényeket” – nyilatkozta Alvaro Montenegro, a St. Francis Xavier Egyetem éghajlat-modellezője, a Paleoceanography folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.
Montenegro és munkatársai egy mesterséges környezetet hoztak létre, amelyben modellezték az akkori szárazföldi feltételeket, a tengerfenék topográfiáját és a légkör szén-dioxid tartalmát, majd figyelték, hogy a változások hogyan hatnak a vízre és a légkörre. A légköri szén-dioxid nagy része feloldódott a tengervízben, szénsavvá vált és a hidrogénionokat a vízbe engedte. Ez történik egyébként ma is – az óceánok a légkör szén-dioxid tartalma miatt egyre savasabbá válnak, valószínűleg egy újabb kihalási hullám felé sodorva minket.

 Sciencedaily.com