Visszatértek a barlangokból az ESA asztronautái

Különleges kiképzésben vettek részt a héten az Európai Űrügynökség űrhajósai: a CAVE program keretein belül majdnem egy hetet töltöttek el Szardínia nagyrészt még ismeretlen barlangrendszereiben, hogy gyakorolják a jövőbeni űrmissziókon felmerülő problémák megoldásait.

Az Európai Űrügynökség kiképzőprogramja, a CAVE során űrhajósokat küldenek még többnyire felfedezetlen barlangrendszerekbe, hogy ott gyakorolják az elszigeteltség és a sötét környezet okozta problémák megoldásait, valamint hogy megtanuljanak együttműködni egymással.
A legutóbbi csapat, amely két ESA, egy NASA, egy japán és egy orosz űrhajósból állt, hat napot töltött el Szardínia nagyrészt ismeretlen barlangrendszereiben.

„Ez a hideg, sötét, elszigetelt környezet még az asztronauták számára is okozhat érdekes, meglepő pszichikai és logisztikai problémákat” – nyilatkozta Loredana Bessone, az ESA kölni központjának űrhajósoktatója. – „A barlangok teljesen elszigeteltek a kinti világtól. Az ilyen környezetben kevés a személyes tér, problémás a higiénia és meg kell küzdeni a technikai kihívásokkal is, pontosan, mint a világűrben.”

Nem ez volt az első eset, hogy Bessone űrhajósokat tanított ezekben a barlangokban, de ez volt az első nemzetközi csapata: a kiképzésen részt vett Tim Peake és Thomas Pesquet az ESA-tól, Randolph Bresnik a NASA-tól, valamint a japán Norishige Kanai és az orosz Sergey Ryzhikov is.
„Ez egy egyedülálló lehetőség volt arra, hogy gyakoroljuk a problémamegoldást a világűrhöz hasonló körülmények között” – nyilatkozta Tim Peake. – „A misszió csapatmunkát igényelt, ami ezúttal különösen nehéz volt, hiszen szinte mindannyian különböző kultúrákból érkeztünk.”

„Mindenki jól érezte magát, sikerült összpontosítanunk és mindent megoldanunk” – mondta Thomas Pesquet. – „A barlangászat kicsit hasonlít a hegymászáshoz, csak sokkal megerőltetőbb. Elszigeteltség, sötétség, folyamatos készenlét… folyton figyelnünk kellett arra, hogy ne sértsük meg magunkat az éles sziklákon.”

A napi rutin határidők köré szerveződött, pontosan úgy, mint egy igazi űrhajós misszió esetében. Az asztronauták naponta kétszer ültek le megtervezni az aznapi feladatokat, ilyenkor külön telefonvonallal álltak összeköttetésben a barlang szájánál állomásozó támogató csapattal. Az űrhajósoknak tudományos munkát is adtak: a még felfedezetlen területekről térképet és fotódokumentációt kellett készíteniük, valamint geológiai és mikrobiológiai mintákat is gyűjtöttek.
„Több mint öt óránkba telt visszatérni a táborhelyünkre minden nap, és ehhez szükségünk volt a technikára is, valamint a támogató csapat segítségére. Tényleg nagyon messze éreztük magunkat a kinti világtól” – magyarázza Tim.

„Amikor kiértünk a barlangokból, a kinti világ túlságosan igazinak, túl élénknek és intenzívnek tűnt. Minden túl színes volt, és a természet illatait is intenzívebben éreztük” – nyilatkozta Thomas.
„Számomra a legnagyobb siker az volt, hogy igazán jó csapattá, sőt, barátokká sikerült válnunk” – foglalta össze Tim.

ESA