Középfölde márpedig létezik. Igaz, már csak egy kis smaragdsziget állja maradványaként az óceán hullámait, de azon mindent megtalálunk a lakatlan pusztaságoktól a romantikus városkákon át a lápokig. Minden Írországgal kapcsolatos közhely igaz. A távoli Donegal grófság kies tájain barangoltunk.
Mindenki hűsöl, készül a vacsorára, csak a gyerekek játszanak az egyik nagyobb füves placcon, kirikitit, ami a kriketthez hasonló játék. Némelyik azt kiabálja: palagi. Így hívják a fehér embert, néha pejoratív felhanggal. A jelentése: aki az égből robbant be.
Nem véletlen, hogy Poesiának nevezték el az MSC társaság egyik luxushajóját. Hiszen mi lehet annál költőibb, mint szőlőt majszolva a balkonon megcsodálni Velence romantikus hangulatát?
Rögtön érzem, hogy egy érdekes, új világba csöppentünk. Már a fővárosban, Tuniszban is elkapraztat a hangzavar, a szagok, a közlekedési stílus. Két óra alatt sikerül kikeverednünk a kaotikus forgalomból, és mivel délután érkeztünk a komppal, máris keresnünk kell szállást.
Izraelről a legtöbbünknek még mindig a sorban gyülekező és közösen éneklő zarándokok, a Szentsír-bazilika, Betlehem és persze a szigorú ellenőrzés jut eszünkbe. Izraelnek azonban van egy egészen más, különleges arca is, csak engednünk kell, hogy ránk találjon.
A kínai fővárosban építkeznek, levegőt tisztítanak, az itt élők nyelvet és helyes viselkedést tanulnak. A 2008-as nyári olimpia mindannyiuk büszkesége.
Felejtsük el az arany fülkarikát, a falábat, a félszemet fedő fekete kendőt, hagyjuk a kalózromantikát a hollywoodi filmekre. A modern tengeri kalózok gengszterek, a vizek útonállói, támadásaik brutálisak, gyorsak és olykor véresek. A három árbocos vitorlás, az elől töltős ágyú, a kard a múlté.